2024. évi Tisza-tavi emlékek az ablakomon keresztül
Írhattam volna, hogy a szobából monitoron vagy tévén keresztül.
Vannak megszállott horgászok, akik télen is próbálkoznak halak fogásával a Tisza-tavon, illetve elsősorban az élő Tiszán, de én ilyenkor nem megyek ki kajakkal. A mostani telek már nem túl hidegek – amikor felszökik a hőmérséklet közel tíz fokra, akkor már mérlegelek és tervezek, de most még éppen 0 fok van, így maradnak 2024-ről is az emlékek, amelyeket újra és újra előhívhatok, képernyő segítségével is.
Utazzunk együtt a YouTube-csatornámra feltöltött amatőr felvételeimmel! Azért, remélem, fejlődöm is (átlépek „amatőr 2” szintre), de ez inkább a technikának köszönhető. Van egy elképzelés, majd ráébredünk, hogy több lehetőség is van: akciókamera, mobiltelefon, egyszerű 4k-s kamera, kameratartót lehet szerelni a kajakra, amihez bármelyik eszközömet rögzíthetem, vagy éppen majdnem 2 méterre kitolható állványt használok panorámaszerű képekhez. Azután egy újabb véletlen. Egy út alkalmával elfelejtem kikapcsolni az akciókamerát, amelyet állványostól a horgászbottartóba helyeztem, így egy időben két felvétel készül. Ezt mind lehet kombinálni, keverni, vágni, rövidíteni, feliratozni, zenét hozzáadni. Így született a 2024-es év rövid története.
A célom elsősorban a saját szórakoztatásom volt – de miért is ne szerezzek másoknak örömet, vagy miért is ne segítsek másokat a következő aktív pihenés helyszínének kiválasztásában?
Kezdjük időutazásunkat visszafelé, lépésről lépésre.
Novemberi tél
2024. november 23.
Tél vagy majdnem tél – novemberben jártam körbe a tavat, és egybefűztem a fényképeimet.
Minden ősszel leengedik a Tisza-tavat, vagy helyesebben: téli vízszintre állítják be. Ez 2023–24 telén nem sikerült a folyamatos esőzéseket követő árhullámok miatt. 2024 őszén nem volt akadálya.
Még izgalmasabbá tette az, hogy majd egy méterrel a szokásos téli vízszintre állították be, majd 2-3 hét múlva lassan visszaemelték a téli vízszintre. Ennek az oka egyszerű: vannak olyan munkák, amelyeket a kikötőkben, a vízi műtárgyakon csak leengedett vízállásnál, szárazon lehet elvégezni.
A gátról, a partról furcsa a fényképezés. Bár igyekeznünk kell, óvatosnak és gyorsnak kell lennünk, ha le akarjuk fotózni a madarakat, de a kajak ringása, enyhe forgása, a felfröccsenő víz itt nem nehezítő tényező.
Csodálatos világ ez. Itt télen is nagy a nyüzsgés. Madarak tízezrei találkoznak a kibukkanó aljzaton és maradék vízen. Kicsi és nagy, a messziről érkezett és az itthon maradtak, mind együtt.
Tiszanána–Dinnyéshát–Sarud–Poroszló–Tiszafüred–Tiszaderzs–Abádszalók–Kisköre–Dinnyéshát.
A Telek-háti-sziget titka
2024. október 27.
A 2024 őszének időjárása sokáig száraz meleg volt. Nem olyan meleg, mint a nyári forróság: valami egészen más. Mozdulatlan víztükör, hulló levelek, sárguló növények, eltűnő sulyommezők, csapatokba verődött madarak, helyiek és egyre több jövevény. Nincsenek fürdőzők, céltalanul száguldó jetskik és hajók hangos motorjaikkal és dübörgő zenéjükkel, illetve zajukkal. Nyugalom. Valójában hangos nyugalom (az ember által keltett zajt most csak a horgászok csónakjainak motorjai jelentik). Zaj, ami nem is zaj, hanem a természet egyik szimfóniája. Nincs karmester, de mindenki tudja a dolgát. Hol torokhangok, hol szárnyak, hol fröccsenő víz. Hol egyedül, hol külön-külön csapatban.
Egy ilyen őszi napon látogattam meg a Telek-háti-sziget belső tavát. A Tisza-tavon több megmaradt belső tó található. Némelyik keskeny csatornákon találkozik a tó vizével, némelyik vízről már nem közelíthető meg. Ez utóbbi vár erre a tóra is. Most még éppen bejutottam. Menjünk együtt!
Abádi-kikötőtől Dinnyéshátig
2024. október 23.
Az Abádi-kikötőtől Dinnyéshátig, vagy inkább Dinnyésháttól az Abádi-kikötőig. Ez a legtöbbször megtett utam kajakkal minden évben. Tavasszal és ősszel sokszor az Abádszalóki-medence felőli oldalon haladok, míg a nyári időszakban az Abádi-Holt-Tiszán, mert ilyenkor a medence felőli oldal sulyommal van benőve, míg a Holt-Tiszán egy szabad sávon lehet haladni.
A kajakos fő ellensége – nem, most nem a szabálytalanul száguldozókra gondoltam – a szél és az általa keltett hullámok. A szél, amely leggyakrabban szembe fúj, legalábbis vagy oda- vagy visszaúton.
Miért megyek annyiszor az Abádi-kikötőbe? Mert ott van az egyik, ha nem a legjobb kiszolgálás. Szívesen fogadnak mindenkit, és kiváló ételeik vannak. A kikötő, amely kék-fehér színeivel mintha egy csepp Görögország lenne. No meg a Hajóborda bisztró a hagyományos és görög ételeivel.
Mi benne még a jó?
Az, hogy mire visszaérek Dinnyéshátra, már csak az étel ínycsiklandozó illatának és ízharmóniájának emléke marad meg, a felvett kalóriák pedig huss, és elégnek.
Térjünk vissza az úthoz, amely kb. 5 kilométer, és a horgászkajakommal 50 perc alatt kényelmesen megtehető (mint már jeleztem, ezt a jóllakottság és a szél is erősen befolyásolja).
Ezt az utat egy júliusi éjszaka is megtettem Ljasuk Dimitry abádszalóki strandon tartott közönségtalálkozója után. (A Tisza-tó írott és íratlan szabályok című filmről most csak annyit, hogy kiváló képek, fontos gondolatok. Ha van kötelező olvasmány, akkor ennek kötelező filmnek kell lennie mindenki számára, kortól és nemtől függetlenül. Annak is, aki soha nem látogat el a Tisza-tóra. Bár a tóról szól a film, a gondolatvilága a mindennapjainknak is része lehetne.)
Maradjunk napközben, így meleg októberi napon evezhetünk együtt (az elején pedálozunk). Nem gyorsan, csak kényelmesen, mert most is ebéd után indultam vissza Dinnyésthátra. Viszont az 50 percet összesűrítettem 10 percbe. A 9. percben pedig becsúszott egy kis baki, a cím „cím” maradt. Azaz a Tisza, a IV. öblítő kijárata cím kimaradt, eltűnt.
Két nap hat óra hat percben
2024. október 12–13.
Mint már sokszor emlegettem, és még többször tapasztaltam, a Tisza-tó minden percben más arcát mutatja. Minden pillanat más. Nemcsak évről évre vagy hónapról hónapra, hanem minden nap minden órájában. Amit ismétlésnek vélünk (ezt már láttam ugyanitt), az is egy újabb változat. A kajakomra felszerelt akciókamera felvételét rövidítettem le. Az egész estés mozi ma már nem divat. Popcornra sincs szükség.
Két nap átfedéssel, ellentétes iránnyal. A cím a felvételek rövidítésére céloz, de helyesen talán így többet mond: Két nap, 18 kilométer, 6 óra felvétel 6 percbe összesűrítve.
Dinnyéshátról – Tisza Kisköre felé – II. öblítő – Abádszalóki-medence (régi öntözőcsatorna – Abádszalóki—medence a IV. öblítő felé – átjáró az Abádi-Holt-Tiszába – IV. öblítő – Dinnyéshát, majd másnap IV. öblítő – Abádi-Holt-Tisza – Abádi-kikötő és vissza ugyanarra, kivéve, hogy a IV. öblítőhöz egy csatornán jutottam – a végén Tiszanána-Dinnyéshát.
Zenét ne várjon senki, a környezet hangjai mellett legfeljebb a lihegésem és a zörgésem hallatszik utazás közben.
Évadzáró – Abádi-kikötő hajóinak, csónakjainak felvonulása
09. 21.
Az Abádi-kikötő idén számos rendezvénynek adott otthont. A leglátványosabb mégis a már több éves hagyományra visszatekintő szezonnyitó és szezonzáró hajós felvonulás. Ez utóbbi szeptember 21-én volt. Ilyenkor nagy és kicsi hajók, túra- és horgászcsónakok egymás mellett megférve tesznek egy búcsúkört az Abádszalóki-medence körül (Abádi-kikötő – Abádi-Holt-Tisza – IV. öblítő – Tisza – I. öblítő és az Abádszalóki-medence partja mentén vissza). Ilyen eseményen már többször részt vettem, utaztam hajón, integettem a partról.
Most a IV. öblítő zsilipje előtt futottam össze velük, azaz szembejött a kikötő. A felvétel a horgászkajakomra szerelt akciókamerával készült (ekkor kezdtem használni). Egy kicsit más látvány így a felvonulás, mint a partról nézve. Most mindenki betartotta az engedélyezett sebességet (10 km/óra). A vállamra ülő kisördög egy pillanatra azért megszólalt: „van egy felvételed a teljes kikötői flottáról, nagyon sok felvételed és fényképed van a szabálytalankodókról, vesd össze, nézd meg, hogy hányan gyötörték a természetet és az idegeidet a nyáron”. Nem hallgattam rá. Már akkor tudtam, hogy ők már rég otthon lesznek, amikor én még csodákat fogok látni és érezni a tél beálltáig.
Egy régi öntözőcsatorna nyomában
A Tisza-tavon rengeteg olyan hely van, amely az elárasztás előtti időszak emléke. Vannak hídpillérek, kivágott fák tuskói a víz alatt (a téli vízszintnél jól láthatóak a csonkok), vagy beton műtárgyak, zsilipmaradványok, amelyeket a vízi madarak is felfedeztek.
Ilyen maradvány az Abádszalóki-medencében a Telek-háti-szigetnél egy régi öntözőcsatorna. Ide nagy hajók nem járnak, csak egy-egy ladik érkezik ide látogatókkal.
Négy alkalommal készítettem felvételt. Az ötödik elmaradt, mert a szűk átjárót egy több hete elhullott hattyú teteme zárta el, és már erős, orrfacsaró bűzt árasztott.
Ebben az időszakban a medencének azon a részén több mint 50 elhullott állatot számoltam. Nemcsak vándormadarak érkeztek, hanem velük együtt a madárinfuenza is.
Mindegyik kis összeállításnál hiányzik a zenei aláfestés. Hogyan is mondják? Eredeti hanggal. Igen, a természet hangjával. Természetesen itt más a sorrend az előző filmekhez képest. Az idő itt előre halad, és nem visszafelé.
2024. március 29.
Még kora tavasz volt, a növényzet is ekkor kezdett sarjadzani. Csak a szél volt majdnem akadály. Nem az öntözőcsatornában, hanem az Abádszalóki-medence II. öblítő kijáratának öblét átszelve. Tarajos hullámok, erős szél, változó széllökések. Ne feledkezzünk meg a felfröccsenő vízről sem. 10-12 fok volt, amely nyáron hűsítő, ilyenkor pedig frissítő, de nem dermesztő, mint sokan gondolják. A koncentráció, a kajak irányban tartására fordított erő és figyelem feledtette a víz hűvösségét.
Ekkor és a következő két alkalommal a kamerát a kezemben tartottam.
2024. május 18.
Március 29-e után 50 nappal visszatértem. Újra felvettem az öntözőcsatornát, kiegészítve egy belső tóval (ez már előrébb őszi felvételen szerepelt).
Egyvalami hiányzik: az illatokat nem tudom visszaadni. Mi, emberek mindent kategorizálunk. Így vannak kellemes, jó illatok, és kellemetlen szagok, mint a bomló tetemé. A természetben az elmúlás szaga is sok élőlény számára illat, amely része az élet körforgásának.
2024. július 16.
Ez a harmadik alkalom az öntözőcsatornában – vagy inkább a dzsungelében. Amire nem készültem, az az eső. Szerencsémre csak rövid ideig tartott. Nyár volt, így engem nem zavart, csak a kamerámat és a fényképezőgépemet féltettem.
2024. szeptember 22.
A szeptemberi felvétel apropója, hogy a kamerát nem kézben tartottam, szakaszos felvételeket készítve, hanem a kajakra rögzítettem, és így eveztem ki a csatornából. Nem törekedtem a mozdulatlanságra, a beállítás mindvégig állandó. Azaz a néző velem együtt utazik – egy csónakban evezünk. Imbolygás, néha mintha túl közel kerülnének akadályok. A felvételt pedig folyamatosan megtöri a vízbe merülő evező csobbanása.
Mit írhatok ide a végére? Csak azt, amit már korábban is leírtam:
„Amikor a Tisza-tavon a pedálos kajakodat tekered, vagy propellert behúzva evezel, megváltozik minden. Érzékszerveid már olyan dolgokat látnak, hallanak, éreznek, amilyeneket a rohanó mindennapjainkban elfeledünk. Talán csak egy-egy könyv olvasása juttat hasonló élményhez; igaz, ott az író a segítségével a képzeletünkre hagyja.
Hangok, amelyeket a szél kelt vagy békák, madarak adnak ki – mindez keveredik a víz csobogásával. (A motorcsónakok zúgó hangját kifelejtettem.) Illatok, amelyek méterről méterre változnak. Néha csak a víz illata, néha az elmúlásé, egy elpusztult halé vagy más állaté. (A motorcsónakok benzingőz- és olajos, néha fojtó füstszagáról megfeledkeztem.) Egymás után bekúszó képek, amelyeken ringanak növények, mindennapjaikat élik a hattyúk, bakcsók és gémek, színek, amelyek minden életszakaszban és napszakban változnak. E táj minden nap minden órájában más arcát mutatja.”