Rólam
1969-ben Tatán, nagy nyári forróságban születtem – a legendák szerint –, majd néhány óra múlva már mindenki fázott. Valószínű, már ekkor eldöntöttem, hogy az ember környezeti hatásaival behatóbban foglalkozom.
Környén töltött gyerekkoromban a játékok mellett megismertem a gazdálkodás nehézségeit, így a tanulmányaimat a Jávorka Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskolában, majd a Gödöllő Agrártudományi Egyetemen folytattam, ahol agrármérnökként, illetve növényvédősként végeztem.
Méregkeverőként már a középiskolában aktívan a környezetvédelem felé fordultam, 1990-ben Gödöllőn megszületett a GATE Zöld Klub hallgatói környezetvédő szervezet egyik alapítója, vezetője és sokáig aktív tagja voltam.
A Campustól nem tudtam elszakadni, így 1994-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen kezdtem dolgozni (2000 óta Szent István Egyetem).
Már hallgató koromtól részt vettem a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet munkájában, amelynek 1998-ban közvetlen munkatársa, majd később az Intézeten belül létrejövő Környezeti Elemek Védelme Tanszék, később Környezetvédelmi és Környezetbiztonsági Tanszék, alapító tagja lettem.
Az oktatói tevékenységem során 15 régi és új szakon mintegy 25 mezőgazdasági és hulladékgazdálkodási tárgy oktatója és tárgyfelelőse lettem, 2000 és 2012 között 115 hallgató konzulenciáját láttam el.
A 90-es évek közepétől az agrár-környezetgazdálkodás mellett egyre többet foglalkoztam a hulladékgazdálkodással, amely eredménye, hogy 2006-tól a hulladékgazdálkodási technológus felsőfokú szakképzés operatív szakvezetőjeként meghatározhattam a szak szakmai tartalmát.
Megszűnt(ették) a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet (KTI), a környezetgazdálkodás szó szinte szitokká vált, így jövő bizonytalan lett. 2014. őszétől a Zöld Híd Régió Nonprofit Kft. környezetvédelmi és műszaki vezetői feladatait láttam el, majd ezt folytattam a 2017-ben létrejött Zöld Híd B.I.G.G. NKft-ben. Politika itt is utolért. 2018. október 30-án a Katasztrófavédelem vette át az irányítást és finanszírozást (ez is egy tanulságos történet). Részleges tulajdonos váltás után tovább léptem, így 2021. február végétől a Veolia Waste Hungary Kft. osztályvezetőjeként tevékenykedtem. A tavasz sokszor változást hoz, így történt 2024. áprilisában, amikor csatlakoztam környezetvédelem, szállítás, leltározás és vasúti tevékenység vezetőként a MÁV Szolgáltató Központ ZRt. csapatához.
Hulladékgazdálkodási szakértőként és vizsgaelnökként is tevékenykedem. Számos hulladékgazdálkodási terv, környezetvédelmi program készült közreműködésemmel, vagy éppen hulladékgazdálkodási regionális és helyi pályázatokat értékeltem. A szakmai fejlődéssel párhuzamos a zöld mozgalomban is egyre több feladatot vállaltam el, így 1997-ben az Országos Találkozó egyik főszervezője voltam. 2003-ban a mozgalom beválasztott az Országos környezetvédelmi Tanácsba, ahol 2005 és 2007 között az OKT-én belül létrehozott Hulladékpolitikai Bizottság elnökeként próbáltam nyomot hagyni. 1998-ban meggyőztek, hogy aktívabban vegyek részt az Ökotárs Alapítvány munkájában, így az Adományi Bizottság mellett a Kuratórium tagja lettem, 2002-től pedig a Kuratórium elnöki feladatait látom el.
Mi maradt ki? Nagyon sok minden, HuMuSz elnökségi tagság (1997–2000), „Zöld Munka IV-V.” program mentorság (2000), vagy a Dél-Cserháti Ökológiai Tájközpont – Jákotpuszta irányítása (2002-2008), Köztisztaségi Egyesülés Szakmai Tanács tagja (2017–) stb. Ha pedig mind emellett unatkoztam, akkor sikeresen részt vehettem 20 szakmai könyv és könyvfejezet, valamint tananyag megírásában, szerkesztésében.
Jó úton haladok-e? Nem tudom. A baráti pozitív visszajelzések, a 2001-ben az Oktatási Minisztérium által adott Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett és számomra még értékesebb 2004, 2006, 2007 és 2008-ban a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet végzős hallgatói által megszavazott „Évfolyam kedvenc oktatója” cím mindenképpen iránymutató.
Most egy új műfajt próbálok ki, vagy csak igazodok a divathoz. Úgy gondolom, a nagy hálózatban gondolataimmal vagy azokat megalapozó információkkal együtt én is elférek. Lesz-e bármilyen hatása? Ez az olvasókon múlik…
Képek a múltból (1983–1994)
