Borús élmények a Tisza-tavon
Az időjárás folyamatosan változik, az előrejelzések nem megbízhatóak. Napos időre tervezzük vízi túránkat, de jön a szél és a felhős idő. Nem ezeket a borús emlékeket idézem fel. Másfajta borús emlékeket.
Minden évben ugyanaz, vagy néha új, ami megkeseríti az utazást a Tisza-tavon. Emberek, akik nem tudják megélni a természet szépségét, akik önzőek mindennel és mindenkivel szemben. Mert nekik jogaik vannak. A szabályok, írottak és íratlanok, máshol és más esetben sem érdeklik. Miért itt változna?
A Facebookon rendszeresen írtam az aktív 7 hónapban (március vége – november eleje), jeleztem a negatív élményeimet is. Most megismétlem, időrendben, pár sorral kiegészítve, hogy ne merüljön a feledés homályába, de egyben abban is bízva, hogy 2025‑ben valami megváltozik. (Egyelőre nem ez körvonalazódik.)
2024. március 30.
Hát ez is elkezdődött. Végigszáguld a IV. öblítőn, majd rövid lassítás után újra gáz. Biztos eltévedt, és nem tudta, hogy max. 10 km/h‑val lett volna szabad közlekednie. Aztán egy döntött kanyarral irány az Abádszalóki-medence. Na, ott már gyorsabban is mehet. Ez volt az idei első Tahó...
2024 tavasza rendhagyó volt a Tisza-tavon. Általában április közepére emelik vissza a nyári vízszintre a tó vizét, de ez 2023–24 tele után nem történt meg, hiszen az állandó áradások következtében a téli vízszint nem lett beállítva. Így az öblítők zsilipjeit is 2-3 héttel hamarabb megnyitották.
A jó idő és a korán megnyitott zsilipek előcsalogatták a kishajósokat is. Mint a közúti közlekedésben, itt sem jár a jogosítvánnyal a szabályok betartásának kötelezettsége vagy empátia.
Ez a történet eleje is lehetne, de már régóta probléma itt és másutt is, és folytatódott, sőt fokozódott a következő hat hónapban.
Erről majd később.
Ki lesz 2025‑ben az első? A zsilipek felnyitása után megtudjuk.
2024. május 19.
Mit jelent, hogy „mególmozlak”? – A Tisza-tó sötét oldala
Tegnap az Abádszalóki-medence mesterséges szigete mellett haladtam el mintegy 15 méterrel a kajakommal. Jó érzéssel töltött el, ismét számos fényképet készítettem, többek között a régi öntözőcsatornáról (majd azokat is felteszem). Rám szóltak a szigetről, hogy távozzak a bójákon kívülre, mert az az ő területük. Sőt, igazából a szigettől 200 méteren belül nem tartózkodhat más. Ha nem megyek, akkor „mególmoznak”. Illegálisan kihelyezett fémbóják, rajtuk közúti közlekedési behajtani tilos jelzés, és felirat: „sziget horgászvíz”. Térképeken nincsenek, szürkületben már nem látszanak, balesetveszélyesek horgászokra, turistákra. Tisza-tó és azon belül saját vízfelület, ami valójában nem lehetséges? Életveszélyes fenyegetés? Ígérem, ezt itt nem fogom ennyiben hagyni, nem csak a saját érdekem miatt.
Számomra ez a primitív agresszivitás még visszaemlékezve is érthetetlen. Aznap és a következő napokban minden szembejövőnek elmeséltem a történteket. A „mególmozlak” kifejezést sem értették. Ha a Google keresőjébe beírjuk, akkor elsőnek egy térképet és helyeket ír ki: a fasiszták által meggyilkoltak emlékműve, MUSZOE (Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete) stb. A „meg ólmozás” különírva pedig horgászattal kapcsolatos oldalakat dob fel.
Furcsa, hogy egy magányos kajakos, aki nem zavarja a horgászatot (egy bot sem volt látható), nem kelt hullámot, rombolva a partot, ilyen indulatot vált ki, pusztán azzal, hogy a bójákon belül van. Azokon a bójákon belül, amelyek nemrég kerültek ki, és amelyekről mindenki, akit kérdeztem, felháborodottan nyilatkozott.
Nem álltam meg itt. Tehettem volna feljelentést, de maradtam a Facebooknál:
2024. május 25.
Balesetveszélyes bóják a Tisza-tavon
Az Abádszalóki-medence mesterséges szigete mintegy 60 m távolságban körbe lett bójázva az elmúlt évben (Google Earth-ön is jól látható). A bóják fémből vannak, a festékük megkopott, rajtuk vízi közlekedésben szokatlan (közúton alkalmazott) behajtani tilos tábla, feliratként „sziget horgászvíz” szerepel. A bóják a vízi közlekedőkre, így a horgászokra, evezősökre, motorcsónakosokra, veszélyesek lehetnek. Szürkületben és nagyobb hullámzásban nehezen észrevehetők, nekiütközve sérülés okozhat a hajótestben vagy a hajócsavarban. A mintegy 2,1 ha lekerített területen belülre tévedőket elzavarják vagy éppen „ólmozással” fenyegetik. Bár a vízfelület lefoglalása sem vízügyi, sem horgászati szempontból nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, aki teheti, a saját biztonsága érdekében kerülje el a területet. Bár valójában nem ez a megoldás!
A történet folytatódott, így közérdekű kérdéseket küldtem a KÖTIVIZIG-nek és a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft.‑nek. Az utóbbi válaszra sem méltatott, míg a KÖTIVIZIG válasza után újabb kérdések és válaszok következtek. (Ez majd egy következő írásban, a Tisza-tó, a félreértett szabadság 2. részében lesz olvasható.)
Mi történt a tavon?
A bóják és a felirat rajtuk maradt, de közelebb helyezték azokat a szigethez.
2024. június 8.
Múlt hétvégéről néhány fénykép. Az emberek és építményeik még mindig meglepnek. A „földfoglalók” találékonysága végtelen.
Végigjártam, pontosabban végigeveztem a Telek-háti-sziget Abádszalóki-medence felőli oldalát is, ahol hasonló látványban lehet részünk, mint a tiszai oldalon. A Tisza-tó egyik különlegessége a „Földfoglalók”.
Ahogyan a Tisza-tó, a félreértett szabadság című blogposztban írtam: „Van itt szakadozó fóliasátor, ponyvával takart alvóhely, faépület és rozsdásodó lemezbódé. Nincsenek helyrajzi számok, tulajdoni lapok, kerítések, közművek, és helyi adó sincs. Akinek már helye van, annak jövőre is ott van, az övé. Más nem foglalhatja el. Tulajdonosként őrzik a területüket, bár a környezethasználati viselkedésük ezt nem támasztja alá.”
Vannak bérelt területek, de a most említetteket a tulajdonosok csak úgy elfoglalták, beépítették hol jobb, hol rosszabb minőségű tákolmányokkal. Mivel a tulajdonosuk nem ismert, nehéz felszólítani, kötelezni őket az elbontásukra. A KÖTIVIZIG-nek pedig sem anyagi, sem humán erőforrása nincs rá.
Nem tudom, mi történne, ha az ország más területén hasonlóan viselkednék. Hontalanok telephelyeire rábukkanhatunk városok erdeiben, parkjaiban, de ez itt a nyaralók, horgászok paradicsoma.
Mi lesz a vége? Időnként várható nagyobb árhullám. 10‑20 év, de mindig bekövetkezik. Ekkor elmossa a víz a tákolmányokat, és továbbviszi a hulladékot. Majd kezdődik minden elölről.
2024. június 30.
A PET Kupa margójára. Hatalmas munka, önfeláldozás, szinte ellehetetlenítő körülmények között. Köszönjük a résztvevőknek! Amikor e sorokat írom, tart az eredményhirdetés Dinnyésháton. Itt mindenki nyert. Pár percet vontattam pedálos kajakommal az egyik gyűjtőhajót. Döbbenetes hulladékmennyiség lapult a nádfalak mellett, beugrókban, uszadékfák között.
Nemcsak a hulladék mennyisége keserített el, hanem a vízen száguldozók közönye is. Sőt, veszélyeztették a szorgalmas gyűjtőket. Kevés lassított le közülük. Mint reggel írtam, a Tisza-tó elesett.
A nyári szezon erről szól, mint a következő bejegyzéseim legtöbbje. Itt az önkénteseket veszélyeztették. Arra sem figyeltek, hogy a katasztrófavédelem hajója is ott állt keresztben, ezzel is jelezve, hogy lassítsanak, mások is vannak előttük.
Tényleg ez a normális? Ettől lesznek többek a néhány kevesek? Néhány embernek boldogság, a többségnek gyötrelem.
Az évi 7-8 tonna hulladék összegyűjtéséért köszönet jár. Nem kötelező segíteni, bár az sem ártana, de legalább ne kerüljenek veszélybe az önkéntesek.
2024. július 21.
A negatív élmény is élmény?
Az biztos, hogy a Tisza-tavi, már szokásos hosszú túrám során nem csak pozitív élmények érnek. Természetesen ennek az oka csak az ember. Sokszor írtam már itt, blogban vagy szórólapon. Unalmas? Nem, elszomorító. Visszafejlődünk. Ahogyan a Tisza-tó, a félreértett szabadság című posztomban is összefoglaltam, a legnagyobb probléma a szabályok be nem tartása. Ilyeneké, hogy az öblítőcsatornákban, de a Kis-Tiszában is 10 km/óra a megengedett maximum sebesség. Vagy nem hajtunk be a Kis-Tiszára, csatornákba nagy sebességgel. Azaz tiszteljük a természetet és a többi embert. Pozitív része volt, hogy mellettem sokan lelassítottak. Aztán jön a görcs, és megragadják a gázkart. Ezzel vajon hiányosságot pótolnak? Milyen példát mutatnak gyerekeiknek? Milyen emberekké nőnek fel?
2024. augusztus 25. (valójában 24.)
Tegnap részt vettem a Tisza-tó-átevezésen. Abádszalókra a horgászkajakommal mentem Dinnyéshátról, majd az átevezés és ebéd után vissza Dinnyéshátra. Az utam végig olyan területen vitt, ahol valamilyen okból sebességkorlátozás van. Ez a IV. öblítő és az Abádi-Holt-Tisza területe, amely a parttól 200 m-en belül húzódik. Azaz legfeljebb 10 km/h sebességgel lehet itt közlekedni. Na, ne aggódjatok, én betartottam. E rövid félóra alatt most csak öt jármű vezetője „nem ismerte” e szabályt. Igen, jogszabályban van leríva: az 57/2011. (XI. 22.) számú, a víziközlekedés rendjéről szóló NFM rendeletben.
Mellémjött egy jetskis, akit felvilágosítottam e szabályról. Nem tudott róla. Most már tud. Ezért lépésről lépésre megpróbálom majd e hiányzó ismeretet (amelynek a nem birtoklása nem mentesít) átadni. Hamarosan folytatom több módszerrel, több fórumon és a gyakorlatban is.
2024. szeptember 8.
Egy utolsó forró szeptemberi nap, amely kezdetekor még hasonlított a többihez. Nem, nem ekkor döntöttem úgy, hogy más módszerekkel élek a vízi gyorshajtókkal szemben.
Többször tapasztaltam, hogy amikor egy jetskivel vagy több lóerős csónakkal megállnak mellettem, és jelzem, hogy itt legfeljebb 10 km/órával lehet közlekedni, csodálkoznak. „Ők nem is tudták.” Értem, de lajstromszámos járművet csak vezetői engedéllyel szabad kormányozni. Azt, hogy milyen sebeségkorlátozás van a Tisza-tavon, azaz a csatornákban és a partvonaltól mért 200 m-en belül 10km/h a sebességhatár, a 2011. évi 57. számú a vízi közlekedés rendjéről szóló NFM rendelet tartalmazza. Azt is feltételezem, hogy e rendelet alapja a vízi jártassági megszerzésnek, azaz tan- és vizsgaanyag.
Mi történt? Eddig csak magamban méltatlankodtam (utána másoknak panaszkodtam), esetleg az evezőt lerakva, mind a két kezem felemeltem, de most új módszert vezettem be. Készítettem egy bemutató eszközt, amelynek egyik oldalára a vízi közlekedési szerinti korlátozó táblát ragasztottam, a másikra a közúti, hasonló jelentésű táblát. Azaz nemcsak a korlátozásra hívom fel a figyelmet, hanem egy vízi közlekedési táblát is tanítok. Ugyanis a feltételezésem az, hogy vizsga ide, vizsga oda, nem ismerik a jelentését.
Első eredmény: lassítás, majd kérdés és értetlenkedés („nem tudták”). Az eredménytelenség pedig az, hogy voltak, akik vigyorogva továbbhajtottak. Első lépés, csak kezdet. Most már minden alkalommal nálam lesz a tábla. Itt az ideje, hogy a Tisza-tóra ne csak korlátlan szabadságként tekintsünk, hanem felelőséggel. Ne okozzunk másoknak kellemetlen emléket azzal, hogy nem tudunk viselkedni, kellő alázattal fordulni természetes vagy éppen mesterséges, emberi környezetünk felé. Önös élvezetek nem mehetnek mások élményeinek rovására.
Ugye, hogy más lett az a nap?
2024. október 13. (valójában 12-éről szól)
Tegnap délután a Tisza-tó Abádszalóki-medence II. öblítő és a mesterséges sziget közti partszakasza mellett 30-nál is több, különböző korú, elpusztult hattyút láttam. Információim szerint a hatóság már tud róla. Senki ne piszkálja a tetemeket. Okra csak tippelni tudok. Mivel megjelentek a vonuló madarak első csapatai, így valószínűleg madárinfluenza vagy hasonló kórokozó okozza a pusztulást.
és
2024. október 28.
ATisza-tó Abádszalóki-medence II. öblítő öböl felőli területén továbbra is ott vannak a hattyútetemek. Két héttel ezelőttiek vagy újak, azt nem tudom. Összeszedték vagy sem, nincs információm. A szél tereli jobbra és balra a tetemeket, majd megakadnak a még meglévő növényzetben, a nádasok szélében. A bomlás jellegzetes szaga jól érezhető.
Hirtelen valóság. A vizeink óriás fehér madarai tucatjával pusztultak. Látványos, ahogy tetemeik ringanak a hullámok hátán, megakadnak a nádcsomókban. Bár az elmúlt években október végéig vízen voltam, találkoztam elpusztult állatok tetemével, madarakkal, halakkal, egyszer hóddal, ilyen nagyságban most először.
2024. október 30.
Tisztelt Tisza-tavi Horgászok!
Az elmúlt napokban sokfelé jártam horgászkajakommal. Szomorúan tapasztaltam, hogy több helyen kint maradtak az etetés helyét jelző bóják, illetve bójának használt PET palackok, műanyag kannák.
A Horgászrend 2024 20. pontja: „A csónak rögzítésére szolgáló karókat, kiszúrókat, az etetés helyét jelző bójákat a horgászat befejeztével a horgász köteles kiszedni és elvinni.”
A Horgászrendtől függetlenül, jó érzésű ember nem hagyja kint a bójáit. Főleg úgy nem, hogy pár nap múlva leeresztik a vizet, majd a jön a tél, amikor e bóják kikötésére használt damilok, egyéb kötelek sérülnek, így a bóják, már hulladékként, elszabadulnak.
Egész évben jellemző, hogy horgász sehol, a bójáik mindenütt. Különböző nagyságúak, színűek, jellemzően műanyagok. Ez is a szemetelés egy formája.
Ahogyan az elmúlt évben, 2025‑ben is fel kell szedni a jelöléseket, bójákat. Ezt kimondja az új horgászvíz-üzemeltető szabályzatának (Országos Horgászrend a MOHOSZ összevont területi jegyekhez) 31. pontja is: „A horgászat során a hely jelölésére használt eszközöket, tárgyakat a horgászat befejezése után a vízből minden esetben el kell távolítani.”
Van, akinek ez természetes magatartás, és szabályzat nélkül is megy, és van, akinek a szabályzat sem számít.
2024. november 1. (valójában október 31-ről szól)
Hová siet a horgász?
Mindig úgy gondoltam, hogy a horgászat a nyugalom sportja. Ha éppen nincs fogás, akkor is remek kikapcsolódás. Mégis azt tapasztalom, hogy a horgászok egy része ugyanúgy nem tartja be a Tisza-tóra vonatkozó közlekedési szabályokat, mint a szezonban a jetskisek, illetve a sporthajósok egy része. A 10 km/órás maximális sebesség a csatornákban mindenkire vonatkozik. Mint már többször leírtam, nem miattam. A horgászkajakom jól bírja a hullámzást, de az épített csatornák és a természet kevésbé. Amúgy többen úgy gondoljuk, hogy a 10 km/óra is gyors. Győrnél a Mosoni-Duna több szakaszán hullámkeltési tilalmat és max. 5 km/óra sebességkorlátozást vezettek be. Ez lenne az optimális a Tisza-tó csatornáin is. Természetesen a betartása is fontos lenne... és a most érvényben lévő szabályozásnak is.
Végül és a végén újra a száguldás.
Mivel is fejezhetném be a borús összefoglalómat? Nemcsak a nyár jellemzője volt.
A horgászok egy része sem tartja be a közlekedés szabályait, pedig nekik a káros hatással talán jobban tisztában kellene lenniük. Arra is számítanánk, hogy egymásra jobban figyelnek, de ez sem igaz. A pergetőverseny résztvevői is fel-alá száguldoztak, és senkit nem zárnak ki a versenyből azért, mert nem tartja be a sebességhatárt. Erre is figyelniük kellene a verseny szervezőinek: azonos esélyek a versenyzőknek, és esély a környezetnek.
A Tisza-tavon aki siet, az semmit sem lát és hall, csak önmaga zaját. Én a természet zaját, vagy helyesebben zenéjét szeretem és kívánom hallani.