Tisza-tó, a félreértett szabadság
Ez az írás nem a Kiskörei-víztározó létesítéséről és az elmúlt 50 évéről szól. Nem mutatom be azt a természetet, amely a víztározót a vízi élővilág paradicsomává változtatta. Nem ismertetem a jellegzetes halakat, madarakat, emlősöket és növényeket. Nincs benne turisztikai attrakció, ajánlott kikötők, túrázásra alkalmas helyszínek, kilátók és tanösvények. Nem is az úszó hulladékról szól, amelyektől a minden elismerést és támogatást megérdemlő aktivisták próbálják megszabadítani a Tiszát.
Nincs szó benne arról, hogy a felszín alá nézve milyen ijesztő jel az, hogy nemcsak a felszínen úszik a műanyag, hanem apró részecskékként lebegnek a vízben, vagy lerakódnak az üledékbe. Hatásuk még nem teljesen feltárt, de már biztosan tudjuk, hogy optimizmusra nincs okunk.
Viszont összefoglalom e sorokban azt, ami alapján keserű szájízzel gondolhatunk vissza a Tisza-tavon töltött napokra, vagy azt, ami veszélyeztetheti e kialakult paradicsom jövőjét.
Azaz az emberről lesz szó.
Arról az emberről, aki a Tisza-tavon és környékén is úgy gondolkodik és viselkedik, mint az élet más területén. Azaz nem érdeklik a szabályok, mert például a KRESZ a gyengéknek van, vagy nem tiszteli környezetét, embertársát, mert neki pénze és joga van, vagy éppen nincs pénze, de mert önérzete van, így joga is. Kötelességet, kötelezettséget nem ismer, csak elvárásai vannak.
Ismerős?
Igen, ez mind körülöttünk van. Ezek mi vagyunk itt Magyarországon – legalábbis sokan így vannak vele. Na, erről írok a teljesség igénye nélkül.
Hulladék vízen és parton
Az emberi tevékenység hulladéktermeléssel jár. Legyen ez termelés, szolgáltatás, vagy csak mindennapjaink.
2023 utolsó napjait az elmúlt évek hagyományaihoz híven lent töltöttem Dinnyésháton. Ilyenkor a kajakom a kertben téli álmát alussza, álmodik a tavaszról. Igy marad a séta, kirándulás, partról történő fényképezés. Rendhagyó módon a Tisza áradt, Kiskörénél az alsó és felső vízszint egybeesett. (Ez is figyelmeztetés: valami megváltozott!) A víz rengeteg hordalékot, uszadékfát és hulladékot hoz, amelyet a vízgyűjtő területén mosott ki, így Romániában, Ukrajnában és nálunk.
A vízparton szemetesek maradnak a horgászhelyek is, ahonnan a szél vagy nagyobb áradás az elhagyott hulladékot szintén a Tiszába és a Tisza-tóba viszi. Nem tudtam a dinnyésháti horgászhelyeken úgy évet váltani, hogy szemetesek maradjanak (legalábbis egy részük). Ezért az év utolsó napjának délelőttjén mintegy 5 zsák szemetet szedtem össze, amely jellemzően csalikonzervek dobozaiból, zacskókból, tégelyekből, PET palackokból, sörös és üdítős dobozokból, üvegekből állt, de előfordult használt pelenka is. Az öt zsákból négynek a tartalmát bedobtam szétválogatva a szelektív gyűjtősziget edényeibe, míg egy zsák olyan hulladék maradt, amely szennyezettsége, minősége miatt a vegyes hulladékba került.
Még egy észrevétel: az egyik helyen az otthagyott zsák unicumosüvegeket, prémium sörök üvegeit és dobozokat, poharakat tartalmazott. Ezt, bár zsákban hagyták a bozótos szélében, amint megpróbáltam kiszedni, szétszakadt. Ez egy anyagilag jobban eleresztett társaság hulladéka volt. Miért is hagyták ott a zsákot?
Mielőtt választ keresünk, ne feledkezzünk meg az önkéntesek áldozatos munkájáról, így a PET-Kupáról. A Tisza-tavon, Tiszafüredtől Kisköréig elsősorban a Tisza és közelében lévő szakaszokon 2022-ben mintegy 7 tonna, 2023-ban 6,5 tonna hulladékot gyűjtöttek össze 3-4 nap alatt. Csak egy kis érdekesség: jelenleg a 0,5 literes PET palackok tömege alig éri el a 10 g-ot, míg a 2 literes 37,5 g. Ha az összegyűjtött hulladéknak csak fele PET palack, már abban az esetben is nagyon magas darabszámot kapunk – ettől a nagy mennyiségtől a június végi forróságban, vízről, evezővel kormányozva szabadították meg önkéntes kalózaink a tavunkat. Köszönjük! (V. Tisza-tavi PET Kupa: 2024. 06. 27–30.)
A Tisza-tó horgászrendjét, így az országos szabályokat a helyi viszonyokhoz igazítva, a Tisza-Tavi Sporthorgász NKft. határozza meg. A horgászok hulladékkal kapcsolatos elvárt magatartása nagyrészt azonos a Tisza-tavi Kódexben (erről majd később) leírtakkal:
„23. Szemetelni és szemetes horgászhelyen horgászni tilos. A szemetes helyen horgászó személytől a területi jegy bevonásra kerülhet. A horgász köteles a horgászhelyet tisztán hátrahagyni. Ennek érdekében a keletkezett hulladékot köteles elszállítani, vagy a Sporthorgász Kft. által forgalmazott sárga színű zsákban a gátkorona élén elhelyezni, amit a Kft. onnan elszállít.” |
A Sporthorgász NKft. levelemre válaszolva jelezte, hogy a Tisza-tavon keletkezett hulladék nem kizárólag a horgászok terméke, hanem a kerékpárosoktól és az egyéb idelátogatóktól származik. Nem feladatuk a hulladék összegyűjtése, de ezt egy külön munkacsoporttal 2010 óta önként végzik. Ez amúgy évente 18-20 tonna összegyűjtött parti hulladékot jelent, mintegy 20 millió Ft költséggel.
A nonprofit kft. véleménye, hogy a horgászok bevonása a szemétszedésbe civil feladat, amit a Tisza-tó térségében lévő horgászegyesületeknek kellene kezdeményezniük. Néha előfordul ilyen akció is.
Még egy, a horgászathoz kapcsolódó, szembetűnő jelenség: az etetőhelyeket jelölő bóják. Vízen közlekedve sokszor tapasztalható, hogy a horgászcsónakoktól, parti horgászhelyektől nem messze egy-egy lebegő bóját láthatunk, amely az etetés helyét jelzi a horgásznak. Sok esetben ezek a bóják PET palackok, amelyeket damillal és valamilyen súllyal rögzítenek.
Újabb idézet a horgászrendből:
„20. A Tisza-tavon foglalt horgászhely nincs, a horgászhelyet érkezési sorrendben lehet elfoglalni. A csónak rögzítésére szolgáló karókat, kiszúrókat, az etetés helyét jelző bójákat a horgászat befejeztével a horgász köteles kiszedni és elvinni. A horgászhelyeket a növényzeten elhelyezett idegen anyagokkal megjelölni tilos.” |
Az első mondat is fontos, de szabályzat második és harmadik mondata egyértelműen rögzíti, hogy horgászás után, többek között, a jelölőbójákat is ki kell szedni a vízből. Sajnos ebben az esetben is rosszak a tapasztalataim. Horgászok sehol, de bóják sok esetben a vízben. Így idővel elszabadulnak, és megkezdik tiszai utazásukat.
Egy biztos, a hulladék elhagyása nem része a szabadságnak.
Vadkempingezés, kitelepülés
Bár a hétköznapjainkban mindenben a kényelmet választjuk, a legtöbbünket mégis nosztalgikus vágyakozás fog el egy lakókocsi vagy sátor láttán. Amint jó idő van (ez mindenkinek mást jelent) egyre több horgászhelyen jelennek meg a sátrak. Míg tavasszal, nyár elején és ősszel inkább csak hétvégén, addig nyáron hétköznapokon is elsősorban a horgászok települnek ki, de nem magányos műfajként, hanem haverokkal vagy családtagokkal együtt.
Mit jelent a vadkempingezés? A kempingezés kempingben történik, a vadkempingezés mindenhol másutt, ahol huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodunk, táborozunk, sátrat verünk fel vagy lakókocsit felállítunk. Ezt bonyolítja, hogy a Tisza-tó egy része a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozik. A nemzeti park területén táborozni csak a HNPI előzetes írásbeli hozzájárulásával szabad. A nemzeti park területén a vendégektől elvárt magatartást a HNPI Ökoturisztikai Látogatási Szabályzata írja le.
A Tisza-tavi Kódex, amelyt a tavat érintő önkormányzatok mellett hivatalok, HNPI is aláírt, elfogadott irányelvként, már 2010-ben egyértelműen fogalmazott:
| „Sátorozni csak az erre a célra kijelölt állandó és ideiglenes helyen, a hatósági és az üzemeltetői előírások betartásával, és az üzemeltető engedélyével lehet. Nem minősül sátorozásnak az időjárás elleni védelem céljából – a horgászat időtartamára – ideiglenesen kifeszített sátor, fólia, stb., amennyiben az nem jár a természeti környezetbe történő beavatkozással és környezeti károkozással (például: tűzrakó hely kialakítása, tűzgyújtás, a terület leirtása, fakivágások, gépjármű parkolóhely kiépítése, stb.).” |
Mint jeleztem, aki nem próbálta a kempingezést vagy éppen a vadkempingezést, az kimarad egy nagyon fontos érzésből: a természetben kint lenni, és majdnem együtt lélegezni vele. Ezt turisztikai írások is színesítik, ahol például a vadkempingezés szabályai is kellő hangsúlyt kapnak. Akkor lehet vagy nem lehet „vadkempingezni” a Tisza-tavon?
Mi a valóság? Állnak a sátrak, csattognak a fejszék, ropog a tűz – de nem a saját, odaszállított tűzifából –, fogy a pálinka, a sör és a bor. Ez természetesen, amennyiben nem zavar másokat (füst, hangzavar, zaj, szemét stb.) vagy az élővilágot, és saját tűzifát használnak, akkor önmagában nem probléma. Ha ezen túllépünk, a keletkező hulladék (ez hazavihető) mellett akkor is ott vannak a mindennapos, kisebb-nagyobb emberi dolgaink, amikhez nincs kiépített hely. Több nap esetén ez egyre nagyobb problémát jelent. Gondoljunk csak a behúzós horgászokra, akik akár egy hetet (2024-ben 10 napos jegy is kapható) is a parton töltenek. Bár ma már kiváló horgász mobil vécék vásárolhatók, a gáton kerékpározva, sétálva mégis többször találkozni átkelő emberekkel, akik a vízpartról a gát túloldalán lévő erdőbe sietnek, majd kényelmesen vissza. HNPI megállapítása, hogy „a folyó menti galéria erdőben a legnagyobb kockázatot természetvédelmi szempontból az emberek által hátrahagyott hulladék jelenti”.
| „NE VIGYÉL EL MÁST, MINT AZ EMLÉKEIDET ÉS NE HAGYJ MAGAD UTÁN MÁST, CSAK A LÁBNYOMAIDAT!” (Tisza-tavi Kódex) |
Vannak, akik a kitelepülésnél, a vadkempingezésnél tovább jutottak: ők a földfoglalók.
A földfoglalók
A Tisza-tavat vízről bejárva sok érdekes vízi alkalmatossággal találkozhatunk, például: úszó házak, úszó lakókocsik, kisebb-nagyobb bódék vagy úszó platformok, amelyeket horgászatra használnak. Általában vízről közelíthetők meg, időnként, horgászidénytől függően áthelyezik őket.
A jelenlegi szabályozás alapján engedélyezni kell vízre tételüket, használatukat. Nem akadályozhatják a közlekedést, rögzítésüknek stabilnak kell lennie, és télre, valamint árvízveszély esetére biztonságba kell helyezni őket.
Egyes szakaszokon, mint a IV. és I. öblítő bejárata közötti részen, de máshol is, fix stégeket láthatunk, amelyek szintén a horgászatot szolgálják, de nem mindenki számára. Kik építették? Az ilyen engedély nélkül létesített víziállások tulajdonosairól általában nincs információ, így a bontásra sincs kit felszólítani.
Az említett szakaszon ezek a víziállások a sziget belseje felé is „nőttek”. Nemcsak sátorozóhelyek, hanem épületek, épületszerű tákolmányok és még zöldségágyások is előfordulnak. Van itt szakadozó fóliasátor, ponyvával takart alvóhely, faépület és rozsdásodó lemezbódé. Nincsenek helyrajzi számok, tulajdoni lapok, kerítések, közművek, és helyi adó sincs. Akinek már helye van, annak jövőre is ott van, az övé. Más nem foglalhatja el. Tulajdonosként őrzik a területüket, bár a környezethasználati viselkedésük ezt nem támasztja alá.
Ugyan már régen volt rá példa, időnként azért megmutatja a víz, hogy ő az úr. Áradó víz tisztára mossa majd a területet, sok szemetet pedig elnyeli a folyó, s majd valahol kirakja.
Turizmus
Eddig is erről írtam, mégis fontos külön foglalkozni vele.
A turisták közé mindenkit beleértek, aki nem a műtárgyakkal, vízkormányzással, áramtermeléssel, természetvédelemmel foglalkozik, valamint kikötők, strandok üzemeltetésének résztvevője.
Így turisták a horgászok, a strandolók, a bakancsos turisták, a kerékpárosok, a csónakkal kirándulók, a kézzel hajtott vízi járművek használói, a nagyobb motorcsónakkal közlekedők és „sportolók”, vagy a jetskihasználók. A felsorolás végeláthatatlan, de egy dolog közös bennük: számuk évről évre nő.
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság hozzáállása optimista:
| „A turizmus természetre gyakorolt hatása a „zöld-tudatosság” erősödésével pozitív irányba mozdulhat el. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a túravezetők, az egyéni látogatók tiszteltben tartva és védve a természeti értékeket, betartsák az alapvető szabályokat, hiszen az az érték, amiért ide érkeznek, csak velük együtt őrizhető meg. … a Tisza-tó növény- és állatvilága a turizmustól függetlenül is folyamatos átalakuláson megy keresztül. A természeti környezetet sok olyan külső tényező is befolyásolja, ami nem közvetlenül emberi behatás eredménye.” |
Ezzel egyet is értenék, de az elmúlt évek hazai tapasztalata sok esetben ennek az ellenkezőjét igazolja.
A Közép-Tisza Vízügyi Igazgatóság már óvatosabban fogalmaz:
| „A megnövekedett turizmus a vízépítési műtárgyakban kifejezetten károkat nem okoz. Azonban, ha az egyre nagyobb számú (nemcsak nagy teljesítményű) vízi jármű nem megfelelő sebességgel közlekedik, jelentős hullámokat kelt. Leginkább a legkeskenyebb öblítőcsatornákban jelentkezhetnek nagymértékű parteróziós károk.” |
El is érkeztünk az egyik vitatott kérdéshez: milyen sebességgel szabad közlekedni a Tisza-tavon? Mint ismeretes, sokaknak a gázkar az egyik legjobb kapaszkodó. Először is, az élő Tisza közlekedési útvonal. Itt legfeljebb 30 km/óra sebesség a megengedett. Itt is van korlátozás. Számos kikötőt vagy kikötőkijáratot találhatunk, ahol a sebességet le kell csökkenteni.
A Tisza-tavon számos terület van, ahol a behajtás maximális teljesítményhez van kötve, így legfeljebb 4 kWh (azaz 5 LE) szabad közlekedni. Ilyen terület többek között a Poroszlói- és a Tiszavalki-medence. Robbanómotorral tilos behajtani többek között az Európa talán egyik legnagyobb összefüggő tündérrózsatelepét rejtő Óhalászi-Holt-Tiszára. Hasonlóan csak evezve vagy villanymotor meghajtással látogatható a Porong tava, az Ispán tava, a Hód, a Gaznyilas, a Partos-fenék.
A hajók, csónakok és jetskik (most nem vitatva, hogy sporteszköz vagy közlekedési alkalmatosság) nagy sebességű és/vagy nem egyenes vonalú közlekedése számos problémát okozhat amellett, hogy zavarja a horgászokat, veszélyeztetik az emberi erővel hajtott járműveket és minden vízen közlekedőt. Így a hullámzás hatására erodálódik a part, leverődnek az ikrák a part menti gyökerekről, zavarja a vízimadarak és emlősök életét. Képzeljük el, amint ütemesen fejbe ver valaki. Most képzeletben nézzünk be egy hódvárba, amint a víz fel-le mozog. Vízrengés? Zaj, füst, ami a víz felszínén megül, sokszor motort túlüvöltő zene. Hamarabb hallani a dübörgő zenét, mint a vízi jármű motorjának hangját. Aki így közlekedik, az nem lát semmit. Nem élvezi a természeti adottságokat. Nekik mindegy, hogy hol vannak. Ez is félreértett szabadság, mert ez másnak valódi gyötrelem. Száguldani a kijelölt pályákon kell.
A kijelölt vízi sportpályák területe mellett, mint az Abádszalóki-medence egy része, a Tisza 403-410. fkm és a 429-432 fkm. közötti szakaszok kivételével engedélyezett a vízisízés, az úszó eszközhöz kötött repülés, a vontatott vízi sport- és fürdőeszköz használata.
| A vízi járművek a Tisza-tónak a Tisza eredeti medrén kívüli területén a tó partjától mért 200 méternél kisebb távolságban, valamint a csatornákban legfeljebb 10 km/h sebességgel közlekedhetnek: |
- II-es öblítő (nagyobb hajóknak már nem járható),
- IV-es (teljes hosszában) és mellékága IV-1-es (0–300 m-es szelvénye között) számú öblítő csatorna,
- Kis-Tisza (teljes hosszban),
- V-ös számú öblítőcsatorna (0–1+300 m-es szelvénye között),
- VI-os (0–1+650 m-es szelvénye között) és mellékága VI-1-es számú öblítőcsatorna (0–500 m-es szelvénye között),
- VIII-as számú öblítőcsatorna (teljes hosszban),
- Kisfüredi-fok (0–1+250 m-es szelvénye között),
- X-es számú öblítőcsatorna (teljes hosszban),
- IX-es számú öblítőcsatorna (0–3+200 m-es szelvénye között, teljes hosszban)
- Kiemelten kezelendő vízfolyások: Aponyháti csatorna (teljes hosszban veszélyes vízfelület) ahol javasolt az 5 km/h alatti sebesség.
Sokaknak talán hihetetlen, de nemcsak sebességkorlátozások jellemzik a vízi közlekedést, hanem a jobbra tartási kötelezettség mellett más alapvető szabályok is.
Ilyen a lámpás irányítás a IV. öblítő zsilipjénél, ami sokakat összezavar. Pedig a piros itt is tiltja az áthaladást, míg a zöld engedi. Nem mindenkinek sikerül betartania.
Vagy itt az elsőbbségadás! Általánosságban elmondható, hogy a 20 méternél hosszabb nagyhajó elsőbbséget élvez minden más előtt. A vitorlás kishajónak mindenkivel szemben elsőbbsége van, kivéve a nagyhajóval szemben. Az evezővel hajtott vízi jármű előnyt élvez a gépi hajtásúakkal szemben, de a vitorlásnak és a nagyhajóknak elsőbbséget kell adnia. A gépi meghajtású kishajónak és csónaknak előnyt kell adnia az evezősnek, a vitorlásnak, valamint a nagyhajónak. Azaz az elsőbbségadás sorrendje: nagyhajó, vitorlás, emberi erővel hajtott, majd a motoros csónakok. (Bővebben a vízi közlekedés alapszabályairól szóló posztomban.)
Mi a megoldás?
Bár alapvetően a Tisza-tó mint víztározó árvízvédelmi feladatokra, valamint az öntözési igények kiszolgálására létesült, a természet hamar belakta (vagy visszafoglalta), mára a turizmus igénye növekedett meg mind a turisták száma, mind a helybeliek turizmusra alapuló megélhetési lehetősége miatt. Ezt támogatja a folyamatosan fejlesztett infrastruktúra is.
Már 2010-ben felismerték a helyi önkormányzatok, a vízügyi és természetvédelmi hatóságok stb. azt, hogy csak egy egységes rendszerben lehet kézben tartani a folyamatokat. Ezért megalkották a Tisza-tavi Kódexet, amely tartalmazza az állapotot, fejlesztési irányokat és azokat a magatartási, viselkedési szabályokat, amely a Tisza-tó területére és környezetére érvényesek. Sajnos ezek a szabályok nem kerültek be a helyi önkormányzati rendeletekbe, nyilvánosságot is csak az utóbbi időben kap.
Ettől függetlenül ez jó irány. A KÖTIVIZIG arról tájékoztatott, hogy folyamatban van egy törvényjavaslat kidolgozása, melynek célja hasznosításának és vízgazdálkodásának összehangolása a területi vízgazdálkodásért felelős vízügyi szervekkel, a települési és vármegyei önkormányzatokkal, illetve a mezőgazdaságban és a turisztikában érdekeltekkel. Ez jó alap, de minden jogszabály csak akkor jó, ha betartják. Nem kényszerből, nem azért, mert számonkérik, ellenőrzik, vagy be nem tartása miatt büntetnek, hanem azért, mert ezt szeretnénk, ez a normalitás, azaz magunktól.
Maradt egy kérdés: mit jelent a szabadság a Tisza-tó esetében? Lehetőségeket, amelyek mindenkinek mások, de egymás mellett vagy együtt, nem egymás ellen kell megvalósítani azokat. Legyen az horgászás, kerékpározás, vízi sportolás, csak egy kirándulás, hajózás, vagy ott lévő egyesület, kft., önkormányzat, hatóság, helyi lakos és a még meglévő adottságait élvező látogató.
Nekem mit jelent? Ezt már többször leírtam a dinnyésháti élményeim összefoglalóiban: „Amikor a Tisza-tavon a pedálos kajakodat tekered, vagy propellert behúzva evezel, megváltozik minden. Érzékszerveid már olyan dolgokat látnak, hallanak, éreznek, amilyeneket a rohanó mindennapjainkban elfeledünk. Talán csak egy-egy könyv olvasása juttat hasonló élményhez; igaz, ott az író a segítségével a képzeletünkre hagyja. Hangok, amelyeket a szél kelt vagy békák, madarak adnak ki – mindez keveredik a víz csobogásával. (A motorcsónakok zúgó hangját kifelejtettem.) Illatok, amelyek méterről méterre változnak. Néha csak a víz illata, néha az elmúlásé, egy elpusztult halé vagy más állaté. (A motorcsónakok benzingőz- és olajos, néha fojtó füstszagáról megfeledkeztem.) Egymás után bekúszó képek, amelyeken ringanak növények, mindennapjaikat élik a hattyúk, bakcsók és gémek, színek, amelyek minden életszakaszban és napszakban változnak. E táj minden nap minden órájában más arcát mutatja.” |
Ezúton is köszönöm a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, a Közép-Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóság, a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. és a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság válaszait, amelyeket a közérdekű kérdéseimre adtak.
Források
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság válaszlevele (HNPI-07809-1/2023)
Közép-Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóság válaszlevele (KP-008519-124/2023.)
Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. válaszlevele (2023.09.29.)
Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság válaszlevele (16322/382-1/2023. ált.)
http://www.kotivizig.hu/kozep-tisza-videki/tisza-to/tisza-tavi-kodex-es-mellekletei
https://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/turizmus/oldal/latogatasi-szabalyzat
https://sporthorgasz.eu/horgaszrend/
30/2003. (III.18.) korm.rendelet a víziközlekedés egyes belvízi utakon környezetvédelmi okokból való korlátozás alá eső területeken kiadható üzemeltetési engedélyekről (3.§)
57/2021. (XI.22.) NFM rendelet a víziközlekedés rendjéről
2000. évi XLII. törvény a víziközlekedésről
21/2016. (VII.12.) a kedvtelési célú vízi járművek és a motoros vízi sporteszközök alapvető biztonsági követelményéről
A végére, de nem a vége
.
Tisza-tavi Kódex a Tisza-tó fenntartható használatának szabálygyűjteménye(Tisza-tó Fejlesztési Kft., Kisköre, 2010. november) - Tisza-tavi kódex és mellékletei - Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (kotivizig.hu) Részlet - Alapvető viselkedési szabályok„1.) Mindenki tudatában kell legyen annak, hogy a tó fenntarthatóságának, jövőjének a záloga a víz tisztaságának a megőrzése, a természeti értékek, az élővilág megóvása, és ennek megfelelően kell viselkednie. 2.) A védett növények, állatok károsítása büntetést vonhat maga után. 3.) A védelem alatt álló területeken, mind a vízi közlekedésre, mind az ott tartózkodásra időbeni és térbeni korlátozások lehetnek érvényben, amelyekről az idelátogatóknak előzetesen tájékozódni szükséges. 4.) A tóparton keletkezett hulladékot mindenkinek magával kell vinni, ha erre nincs lehetőség, az ott található zsákokat kell használni, és a zsákot a gátkorona szélére kell helyezni. 5.) A Tisza-tó műszaki létesítményeinek a megóvása mindenki számára kötelező. A partvédelmi művek megbontása, a fa kivágás és a nádsáv rongálása tilos. A vízépítési műtárgyak védőtávolságán belül történő tartózkodás szabályait be kell tartani. A Vízlépcső közvetlen környezete különösen veszélyes, azokat a vízen 300 m-en belülre megközelíteni tilos, kivételt képez a hajózsilip megközelítése, fokozott óvatossággal. Az áthajózásra alkalmas műtárgyakon is fokozott figyelemmel és elővigyázatossággal kell áthaladni. 6.) A gáton vezető út elsősorban a tó működtetésével kapcsolatos feladatok ellátására szolgáló üzemi út, és nyílt kerékpárút. Gépjárművel csak a horgászhelyek, kikötők és szabadvíz strandok megközelítésére lehet igénybe venni. Parkolásra csak a gátkorona víz felőli oldala vehető igénybe. Gépjárművel közlekedni csak az üzemeltető engedélyével lehet, az engedélyben megadott előírások betartásával. Települések közötti átmenő forgalomra nem vehető igénybe és ezt a felállított töltéssorompók is korlátozzák. A szembejövő kerékpárost félreállással, lehúzódással kell elengedni, az előzés lelassítva, megfelelően kikerülve végezhető el. Árvíz idején a gát a védekezőké, tilos a közlekedés, az ott tartózkodás! 7.) A gáton, a parton vagy a vízen való közlekedés során - de minden egyéb tevékenységben -, ahol a jogszabály mást nem ír elő, a gyengébbnek legyen mindig előnye! A csónakos adjon előnyt a vízben úszónak, a motorcsónakos az emberi erővel hajtott vízi járműnek, a kerékpáros a gyalogosnak, az autós a kerékpárosnak és így tovább! 8.) A vízi közlekedés, éppúgy, mint a közúti, szabályokhoz kötött tevékenység. Bár az emberi erővel és a 7,5 KW-t alatti teljesítményű motorral hajtott járművekre nem kötelező az előírt képesítés, de csak az üljön csónakba, kajakba, kenuba, aki elsajátította annak használatát, úszni tud és ismeri a vizet, ahova megy. Jelentős árvíz idején, a tó területén tartózkodni ugyancsak tilos és a vízi közlekedés (hajózás), illetve a horgászat is korlátozható. 9.) A horgászat szabályait, rendjét és etikai szabályait be kell tartani. „A halak is érző lények, fölöslegesen ne okozzunk szenvedést számukra!” 10.) A Tisza-tó partjain fürdésre a kijelölt szabad- vagy kiépített strandok szolgálnak, azok előírt rendjének betartása mellett. Ki nem jelölt helyeken fürödni nem ajánlott, a parttól mért 500 m-en túli vízfelületeken és a belső, közlekedésre igénybe vett vízfolyásokban (például az öblítő csatornákban) pedig tilos! Szabad vízen (például csónakból) való fürdés során tudatában kell lenni annak, hogy a veszélyek nagyobbak, a mentés lehetősége korlátozott, ezért csak úszni tudó, magért felelősséget vállaló ember ereszkedjék a vízbe. Gyermek csak mentőmellénnyel fürödjön a szabad vízen, vagy üljön a csónakban! 11.) Poroszlón, Újlőrincfalva Magyarad, Sarud és Abádszalókon a strandon, a Kunsági főcsatornánál viharjelzés működik. Elsőfokú vihar veszély esetén a viharjelző percenként 45-öt villan: úszni, csónakkal és más vízi sporteszközzel csak a parttól számított 500 méteren belül szabad tartózkodni. Másodfokú viharjelzés esetén a viharjelző lámpák percenként 90-szer villannak fel. Ebben az esetben a vihar rövid időn belüli megérkezését jelzik. Ilyenkor fürödni tilos! Továbbá tilos csónakkal és más vízi sporteszközzel közlekedni (a vitorlás hajók kivételével). Aki megszegi ezeket a szabályokat, az felelőtlenül kockáztatja saját és embertársai (utasai) életét. 12.) A Tisza-tó jegére menni, ott tartózkodni „csak akkor szabad, ha a jég kellő szilárdságú, nem olvad, illetve nem mozog, valamint tilos a jégen tartózkodni éjszaka és korlátozott látási viszonyok között, járművel – a biztonságos munkavégzés kivételével – a kikötők és a veszteglőhelyek területén valamint a folyóvizeken és azok mellékágain.” A jégen egyedül járni, tartózkodni kockázatos és veszélyes! Csak kellő helyismeret birtokában, vagy helyi vezető kíséretében ajánlott! A jégen tartózkodóknál mindig legyen védőeszköz (csáklya, kötél, vágóeszköz). Korcsolyázni, egyéb téli sportokat űzni csak az arra kijelölt helyen és időben ajánlott. 13.) A Tisza-tó mellett számos, megfelelően felszerelt kemping és kiépített sátorozó hely áll rendelkezésre, ezért sátorozni az arra kijelölt területeken ajánlott. A strandok és kikötők területén – amennyiben a feltételek adottak – az üzemeltető dönthet a kempingezés feltételeiről. A Tisza-tó környékén a vadkempingezés tilos, a kempingek, kikötők használata javasolt erre a tevékenységre. 14.) Vízi járművet, úszóművet és csónakot csak a Nemzeti Közlekedési Hatóság által engedélyezett kikötőben lehet elhelyezni és tárolni. Hatósági engedéllyel nem rendelkező lekötő helyeken csónakot elhelyezni csak ideiglenesen, a folyamatos használat idejére, felügyelet mellett lehet. |