Tisza-tó, a félreértett szabadság 2.

Az előző blogbejegyzés óta eltelt egy év, amely nemcsak egy év volt, hanem egy kora tavasztól késő őszig tartó szezon újabb tapasztalatokkal. Az elmúlt év februárjában már befejezettnek gondoltam a történetet: hogy abban szinte minden benne volt. Tévedtem. A Tisza-tó, a félreértett szabadság című poszt akkor még nem volt sorszámozott, mára első résszé lett. Így a 2. részben ismétlem az elsőt, ráerősítek az abban megfogalmazottakra, kiegészítem, új tapasztalatokat, gondolatokat fűzök hozzá. Egyre mélyebbre ásva a témákban, már tudom, hogy itt sincs vége, lesznek újabb részek.

Ez az írás nem arról szól, hogy a Tisza-tó és környéke kiemelt fejlesztési térség lett, vagy a MOHOSZ-ról, amely 2039-ig lett az ország második legnagyobb vízterületének a haszonbérlője, halgazdálkodási hasznosítója (2025-ös Tisza-tavi horgászrend), hiszen e döntések hatása évek múlva értékelhető. Nem írok a strandokról, én a víz „hátán” utazom kajakommal. Kihagyom Abádszalókot, a Tisza-tó élményközpontját, bár a település első díszpolgárához (dr. Laki Kálmán) távoli rokoni szálak fűznek. Nem értékelem a Tisza-tó appot, amely rengeteg információt tartalmaz a Tisza-tó településeinek programjairól, éttermeiről, kikötőiről, szolgáltatásairól, kenu-, csónak- és kerékpártúráiról, strandjairól, bár a térképe lehetne részletesebb, így azonkívül a többi funkcióját én is használom. Továbbá nem elemzem Az ember alkotta paradicsom című kiváló alkotást, de ez az írás e paradicsomban hosszabb-rövidebb ideig jelen lévő emberekről szól.

Az idő halad, mégsem vagyunk okosabbak, nem fejlődünk, nem akarunk változni. Annak ellenére sem, hogy ma már egyértelmű többek között az éghajlatváltozás (bár ez mindig volt, csak a mértéke változott), amelynek negatív következményei egyre nagyobb terhet rónak társadalmunkra és minden egyes emberre. Még mindig azon megy a vita, hogy mennyire az ember hatása és mennyire természetes folyamatok következménye. Önmagában azonban ennek nincs jelentősége. 2024-ben forró, szinte csapadék nélküli nyáron vagyunk túl. Előtte ősz és tél csapadékos, amely legalább hat árhullámot okozott a Tiszán, így a Tisza-tavon is. Ezáltal nemcsak a horgászat szerelmesei nem tudtak a hobbijuknak élni, vagy éppen minimálisan voltak eredményesek, hanem a tó téli vízszintje sem volt tartható. Ennek következtében a partszakaszokon megkezdett kövezések építését nem tudták befejezni, a partról a horgászat egyes szakaszokon lehetetlenné vált. Az árhullámokkal érkezett hulladék egy része a tó területén sokkal mélyebbre hatolt, ott is megjelentek úszó palackok, ahol eddig nem találkozhattunk velük. Az enyhe tél és a téli vízszinthiány következménye volt, néhány szakember véleménye szerint, a szinte minden hol elszaporodó vízi növényzet, így a hínárfélék és sulyom elterjedése. Még mielőtt legyintenénk, hogy ezután minden rendben lesz, ne felejtsük el a 2022-es nyarat, amikor a nyári vízszint tarthatatlan volt a forróság miatti párolgás és a lecsökkent vízhozam miatt. Itt a tavasz. A tél úgy ért véget, hogy évek óta nem volt valódi tél. Most nemcsak a hideg maradt el, hanem kevesebb csapadék hullott a Tisza vízgyűjtő területére, és ez a tendencia, a hosszú távú előrejelzések alapján, marad.

Most viszont maradjunk csak a félreértett szabadságnál, a szabálytalanul száguldozóknál, a turistáknál, a horgászoknál, a területbérlőknél és az illegális földfoglalóknál, a napokra kitelepülőknél, a Tisza-tó problémáinál.

 

Közlekedésről újra és újra

Egy ismerősöm mesélte, hogy egy tárgyalása szünetében szóba került a Tisza-tó. A tárgyalópartnere elővette a telefonját, és megmutatta az úszóházát, a jetskijét és a hajóját. Kifejtette, hogy azért szereti a Tisza-tavat, mert nincsenek szabályok, bármerre és bárhogyan mehet. Amikor elmesélte nekem ezt a beszélgetést, csak nyeltem egy nagyot. Ha csak egy elérhető információhoz férünk hozzá, mint Lajtsuk Dimitry A Tisza-tó írott és íratlan szabályok című, YouTube-on elérhető filmje, akkor szinte minden információt, szabályt és viselkedési normát megismerhetünk. 

Vannak szabályok és vannak kirívó esetek. Ilyen volt a PET-kupa során tapasztalt. Míg szorgos kezek kenukból szedték a hulladékot, sokszor kimászva az uszadékfák közé is, a katasztrófavédelem keresztben álló hajója biztosítása ellenére mégis keresztülszáguldottak köztük jetskivel és hajóval is. A szabályok itt már lényegtelenek, ez már szándékos veszélyeztetés. Arról nem is beszélve, hogy a tó több tonna hulladéktól szabadul meg minden évben az önkéntesek munkája nyomán. Azaz, szabályok nélkül is vigyázni és tisztelni illik őket. No, meg megköszönni!

 

Nem bonyolult. Az 57/2011. (XI. 22.) NFM rendelet alapján a „Tisza-tónak a Tisza eredeti medrén kívüli területén a tó partjától mért 200 méternél kisebb távolságban, valamint a csatornákban legfeljebb 10 km/h sebességgel közlekedhet, kivéve a kijelölt sportpályák vagy repülőterek vízterületét.” Nemcsak a turisták, hanem sok horgász sem tartja be ezen egyszerű szabályokat. Ezt tapasztalhattuk ősszel a pergetőverseny ideje alatt, amikor a versenyzők egyik helyről siettek a másikra, nem foglalkozva a korlátozásokkal.

 

Itt jegyzem meg: ha a Mosoni-Dunán be lehetett vezetni az 5 km/órás sebességhatárt, akkor a Tisza-tó csatornáiban is ez lehetne a cél. Sajnos, a vízi rendőrség a jelenlegi létszámmal nem tudná; a mostanit sem tudja betartatni. Célként viszont nem vetném el az alacsonyabb sebességet legalább a csatornákban és a Kis-Tiszán.

Az örök kérdés, hogy ki a felelős. Elsődlegesen biztosan a hajók, jetskik, csónakok használói, kapitányai. Kapnak-e a helyi szabályokról tájékoztatást a kikötőkben? Ezt nemcsak azokra a turistákra értem, akik helyben bérelnek valamilyen vízi járművet, hanem a kikötők állandó bérlőire is. Akár minden szezon kezdetén kötelezővé kell tenni a tájékoztatást, térképpel együtt. Térképpel ellátott hirdetőtábla fogadhatná a hajózókat a kikötőkben. Navigációt is segítő applikáció vagy egyszerű Google-térképen rögzített információk is segíthetnének. Akár vízen tartózkodva, GPS segítségével azonnal tájékozódhat a vezető, hogy az adott helyen milyen szabály van érvényben.

 

 

Szigorúbb büntetések? Amennyiben valaki írásban nem ismerte el és nem vette tudomásul a szabályokat, ne mehessen ki a vízre. Ha mégis kimegy, vagy ismeretek mellett szabályt szeg, akár vezetéstől való eltiltás, vagy hajójának időszakosan a Tisza-tóról kitiltása is lehetne a következmény. Ez csak jogalkotás, ellenőrzés és fantázia kérdése. Legjobb lenne, ha mindenki vigyázna a másikra, a természetre, a Tisza-tó csatornáira és műtárgyaira.

 

Bóják a határon

Bár a Tisza-tó nem Balaton, itt is vannak olyan helyek, ahová nem illik meghívás nélkül bemenni. Ezek között akad olyan, ahol a törvények nem érvényesek, minden ott kezdődik, hogy ki foglalta el először. Ez igaz a horgászhelyekre, de olyan horgászhelyekre is, amelyre nem érvényes MOHOSZ szabályzata, állandó foglalás van, azaz „földfoglalók” illegális helyei.

A másik lehetőség a hivatalos bérlemény, ilyenek többek között a kikötők elkerített föld-, illetve vízterületei is. Ilyen a Telek-háti-sziget Abádszalókkal szembeni kinyúlás folytatásaként létesült mesterséges sziget is. Sokan találgatták, hogy vajon kihez tartozik. Néha előfordultak rajta emberek, horgászok, de semmi feltűnő. 2023-ban egyszer csak rozsdás fémbóják kerültek ki a sziget köré, rajtuk közúti közlekedési behajtani tilos tábla másolata „sziget horgászvíz” felirattal. 

A hirtelen kikerült bóják számos kérdést felvetettek, így többek között a szürkületben vagy hullámzó vízbe rosszul látható (természetesen, sötétben nem látható) bóják balesetveszélyességét, vagy azt a tényt, hogy lehet-e valakinek saját horgászvize a Tisza-tavon.

 

Ezért még 2023 őszén közérdekű kérdéssel fordultam a tó üzemeltetőjéhez, a KÖTIVIZIG-hez. A válaszuk miatt le is zártam magamban a bóják történetet, így kimaradt a téma az előző írásomból is.

 

2024-ben aztán kaptam a jelzést, és magam is meggyőződtem, hogy nem történt semmi, a bóják továbbra is a helyükön. 2024. május 19-én szembejött a valóság. 

 

A folytatás a Borús élmények a Tisza-tavon című írásomban olvasható. Ami viszont ott kimaradt, hogy újra írtam a KÖTIVIZIG-nek, és jött is a meglepetés.

 

Azaz a bóják mégis jogosan vannak kint, csak nem megfelelő helyen. Nem egészen erre a válaszra számítottam.

A „sziget horgászvíz” valóban létezik? Bérelhető a vízfelület? 

2000. január 1-jén a Kincstári Vagyon Igazgatóság jóváhagyásával magánszemélyeknek bérbe adtak a szigetet és csatlakozó vízfelületet, majd a bérlő magánszemélyek által 2001. január 15-én megalapított Szalók Yacht Klub Kft. nevére átírták a 2036. december 31-ig tartó bérleti jogviszonyt.

Sok minden mellett leginkább a vízfelület bérlése és a korlátozások érdekeltek. Erre részben választ is kaptam. Konkrét jogszabályi előírás a bérbeadott vízfelületre, illetve annak méretére vonatkozóan nincs, 

 

A mesterséges sziget bójáival kapcsolatban még egy apró kérdés azért felmerül: miért telt el több mint 20 év a kihelyezésükig? 

Összefoglalva, nemcsak vízpart, hanem vízfelület is bérelhető, ami például a kikötők, strandok, egyéb közösségi célú terek esetében érthető is. A vízfelület bérlése viszont a vízen közlekedőket, de leginkább a horgászokat zavarhatja, ők úgy gondolják, hogy az egész Tisza-tóra vették a területi horgászjegyet. Bárhogyan is van, a mególmozással vagy hasonlóval való fenyegetésre, esetleg tettekre nincs semmilyen mentség. Ide mindenki élményekért, és nem rosszakért, érkezik, amelyeket a Tisza-tó meg is ad, csak az ember veheti el.

 

Hulladék szárazon és vízen

Már az első részben írtam a parton, horgászhelyen hagyott hulladékokról, a PET-kupáról, valamint a 2023-as szilveszteri kalandomról. 2024 nyara is rendhagyó volt. Most a IV. öblítő zsilipje előtt mintegy 3 órás küzdelemben szedtem a szemetet. Már egy ideje idegesített a rengeteg üveg, PET palack, egyéb palackok, szigetelőanyagok, amelyek békésen ringatóztak a sulyommezőn.

 

 

Tanulságos 3 óra volt. Volt részem negatív élményben, több jetski is elszáguldott mellettem, nem betartva az öblítőcsatornákra előírt sebességkorlátozást. Az így keletkezett hullámok, amely növényzetben is terjedtek, mozgatva a hulladékot, nehezítették a begyűjtést. Mindezt felülírta a többség. Voltak, akik integettek, voltak, akik megköszönték hangosan, volt, aki felajánlotta segítségét. Volt egy katamarán, amely kérés nélkül megállt, és magával vitte a már megtelt zsákokat a kikötőbe (hivatalos nonprofitos zsák, így a szolgáltatást már előre kifizettem, de nem nekem kellett kajakkal elszállítanom).

 

 

Számos kezdeményezés van már a Tisza-tavon, ebből kettőt emelek ki: a PET-kupásokat és a Ljasuk Dimitry által szervezett SOS Tisza-tó akciót. A kettő kezdeményezés együtt az elmúlt évben mintegy 12 tonna hulladékot gyűjtött be. Valószínű, hogy idén sem maradnak feladat nélkül (sajnos). Önkéntesek mindenhonnan, magánszemélyek és vállalatok csapatai együtt szutyokban, szárazról, vízről, vagy vízben állva, nyáron szúnyogok felhőjében, tűző napsütésben teszik a dolgukat. Ők nemcsak kapni akarnak a Tisza-tótól, hanem adnak is.

Csak megjegyzem: 3 óra alatt 5 zsák telt meg. Ilyenkor mindig előbújik belőlem a kisördög. Több ezer horgász rendelkezik csónakkal, és járják a vizet. Ha mindegyikük csak egy-egy zsáknyit szed össze, akkor több ezer zsák hulladéktól szabadíthatják meg a horgászparadicsomukat. Minden adott hozzá, csak össze kellene fogniuk a kikötőknek, a horgászegyesületeknek, aztán egy kis szervezés, és működhet is. Akár (ez már MOHOSZ-on is múlik) bizonyos igazolt mennyiség felett a következő évi területi jegyből kedvezményt lehetne adni.

A horgászatnak vannak a MOHOSZ által meghatározott szabályai, bár horgászvízkezelő-váltás volt, a Tisza-tó továbbra is kiemelt ebből a szempontból (2025-ös Tisza-tavi horgászrend):

 

Röviden: ha odavitted, haza is tudod vinni. Ez nemcsak a horgászokra, hanem mindenkire vonatkozik a Tisza-tavon, de mindenhol máshol is.

Azért nézzük meg a Tisza-tavi Sporthorgász Kft. előző évi horgászrendjéből az ide vonatkozó részt:

 

Ha egy horgász szemetes horgászhelyre érkezett, akkor csak a szemét összeszedése után kezdhette meg a horgászatot. Ez most is így van. Viszont eddig lehetett olyan zsákot venni, amelyet ki lehetett helyezni a gátkoronára, és összegyűjtötték. Már ez sem sikerült mindenkinek: a zsákok sokszor a horgászhelyen maradtak, de esély így is volt az elszállításra. Vagyis a jelenlegi ismereteim szerint ha a horgász szemetes helyre érkezik, akkor más szemetét is hazaviheti. Ez nem biztos, hogy a legjobb üzenet. Eddig is maradt mindig a parton hulladék, ezután még több várható.

 

Bojli, vagy nem bojli

Ha már a horgászokkal fejeztem be az előző fejezetet, akkor innen is folytatom. A Tisza-tavon mintegy 100 ezer horgász fordul meg évente. Van, aki csak néhány nap lógatja be csaliját, de sokan már szinte az egész évben tevékenykednek. Most nem akarok kitérni a vadkempingezésre, a több napos kitelepülések környezeti hatására, inkább az egyre jobban terjedő bojlizásról, illetve ahhoz használt csali- és etetőbojlival kapcsolatos aggályaimra hívnám fel a figyelmet. A bojlizás során használt etetőanyagok, különösen a bojlik, jelentős részben mesterséges összetevőkből állnak, hogy kielégítsék a halak táplálkozási igényeit, fokozzák a fogási esélyeket, és tartósabbak legyenek a vízben. Ízfokozók, színezékek, tartósítók, kötőanyagok, attraktorok, némi táplálék, édesítők. Ismerős? Ezt alkalmazza az élelmiszeripar is.

Az ízfokozók és az aromák, mint a butirinsav, az etil-maltol, vagy a mesterséges gyümölcs- és fűszeraromák stimulálják a halak szaglószervét és ízérzékelését. Ezek az anyagok a vízben oldódva terjednek, és táplálkozási ingert keltenek, vonzzák a halakat az etetőbojlikhoz, bojlikhoz.

A színezékek mint a tartrazin (sárga), alluravörös (piros), titán-dioxid (fehér), élénk színekként könnyebben észrevehetők a vízben, különösen zavaros környezetben. Azaz vizuálisan növelik a bojlik vonzerőjét.

A tartósítószerek célja az etetőanyag eltarthatóságának meghosszabbítása, a szorbinsav, kálium-szorbát, nátrium-benzoát megakadályozza a mikroorganizmusok szaporodását, az etetőanyagok minőségének romlását.

Ahhoz, hogy a bojlik állaga megfelelő legyen, ne essenek túl gyorsan szét a vízben, állagjavítókat és kötőanyagokat kell használni, például mesterséges zselésítőanyagokat (karboxi-metil-cellulóz, CMC) vagy szintetikus gyantákat.

Az etetőbojlik, valamint bojlik tartalmaznak fehérjeporokat és aminosav-kiegészítőket mint mesterséges aminosav-keverékek, halfehérje-hidrolizátumok, szójafehérje-izolátumok. Ezek az anyagok kielégítik a halak táplálkozási szükségleteit, serkentik a halak táplálékfelvételét és javítják az etetőanyagok tápértékét.

Azért, hogy a halak figyelmét felkeltsék, fokozzák táplálkozási kedvüket, úgynevezett attraktorokat is belekevernek, mint a betain, mesterséges hormonok, glicin alapú keverékek.

A felsorolás végén maradnak a mesterséges édesítőszerek mint a szacharin, a nátrium-ciklamát, az aszpartám. Az édes íz táplálkozásra készteti a halakat, amelynek növelése a pontyféléknek bizonyítottan vonzó.

Összefoglalva, bojlis takarmányok során használt mesterséges összetevők a vízbe kerülve akár felhalmozódhatnak, és káros hatást gyakorolhatnak az ökoszisztémára, például algásodást okozhatnak, vagy toxikus hatással lehetnek más vízi élőlényekre.

Ma már sok más horgász is használja ezeket az etetőanyagokat eredményességük miatt. A hagyományos halcsalik alkalmazása, mint a kukorica, a szemes gabonák és darájuk, mára csökkent. Bár ma már a Tisza-tavon és a Tiszán is mindenhol találunk bojlisokat, jelenlétük legjellemzőbb az Abádszalóki-medencében, valamint annak partján, Kisköre és Abádszalók között, ahol akár tonnaszámra szórják az etetőbojlit, bojlit a vízbe.

Azaz, míg a parton akár egyhetes tartózkodás, annak minden környezeti problémájával (hulladék, vécé és tisztálkodási lehetőség hiánya, horgászhelyek önkényes átrendezése stb.) okoz gondot, addig a vízben a beszakadt szerelékek mellett a felhasznált csalik és az etetőanyagok jelentenek jelentős veszélyt a tó élővilágára. Még egy nagyon fontos dolog! Milyen a hal íze? A bojlizásnál nem számít, hiszen lemérik, lefényképezik a zsákmányt, a képeket elküldik a haveroknak vagy feltöltik valamelyik közösségi oldalra, a hal pedig megy vissza a tóba. Valljuk be, a túlsúlyos pontyokat nem is ennénk meg. Viszont sokan az egészségesnek látszó, méretes halakat hazaviszik, hiszen a Tisza-tó halainak íze kiváló. A bojlis etetőanyagok ugyanúgy hatnak a kisebb halakra is, hiszen vonzó számukra a takarmány és nincs felirat a vízben, hogy ezt ne fogyaszd el. Bekerül az emésztőrendszerükbe, a vérükbe és a szervezetükbe mindaz, amit beszórunk a vízbe, majd ez kerül az asztalunkra is. Tényleg kiváló a Tisza-tó halainak az íze, a beltartalma? Mire valódi választ kapunk, már késő.

 

Van, akinek szórakozás, van, akinek gyötrelem

Mit hagytam a végére? A szórakozást, vidámságot, a tűzijátékot. A nyaralók egy részére jellemző, hogy kiszabadul a természetbe és bömbölteti a zenét, üvöltözik. Ez tapasztalható a vízen, amikor előbb hallható a tuc-tuc, mint a közeledő jármű motorjának a hangja, de jellemző a parton, akár éjszakába nyúlóan. Bár sokakat nem érdekel, én is azért járok a Tisza-tóhoz, hogy pihenjek. A buli maradjon a városban.

Mind a szezonban, mind az év utolsó napján, vagy augusztus 20-án szervezetten, előkerülnek a pirotechnikai eszközök, a tűzijátékok, amelyek a szórakozásunk része, hagyománya.

Amiről úgy gondoltuk, ártatlan szórakozás, mára már tudjuk, hogy nemcsak háziállataink és gazdáik életét keseríti meg, hanem a körülöttünk élő vadvilágét is. Ez fokozottan érvényes azokra a területekre, amelyeken nagy számban fordulnak elő átvonuló, telelő madarak, mint például a tatai Öreg-tó több tízezer vadlúdja, vagy a Tisza-tó területén télre összeverődő százezres vízimadársereg is.

Amikor nyáron a kajakommal a Tisza-tavon vagyok, délben mindig hallom a harangokat. Abádszalók harangjait hallani Dinnyésháton ugyanúgy, mint a Tiszanána harangjait. Sarud zúgása az V. öblítő kijáratában is jelzi a delet. 

Ha messze hallatszik a harang, akkor meddig száll a tűzijáték hangja? A hang terjedése függ a domborzattól (a Tisza-tónál ez nem tényező), a környezeti zajtól vagy háttérzajtól, amely szintén nem jellemző, valamint függ a légköri viszonyoktól. Hideg, tiszta éjszakákon a hang messzebbre terjed, mert a hideg levegő jobban vezeti a hangot. A nagyobb pirotechnikai robbanások hangját 5-10 km-re, a kisebbekét 1-3 km távolságban lehet hallani. Arról se feledkezzünk meg, hogy a mi hallásunk a fülek versenyében nem túl előkelő helyet foglalja el, míg az állatvilág tagjainak jelentősen jobb a hallása. Ez tűzijáték esetén komoly hátrányt jelent számukra.

Mi történik rakéták hangos villanása és robbanása nyomán?

Stressz és riadalom. A tűzijátékok éles, váratlan hangja és fényhatásai pánikot keltenek a madarakban. Ez a reakció gyakran éjszaka következik be, amikor a madarak nyugalomban vannak. Az éjszaka aktív fajok különösen érzékenyek, de a nappali madarak is nyugtalanok lehetnek a szokatlan zajoktól. A stressz miatt a madarak hirtelen elhagyhatják fészkeiket vagy éjszakai pihenőhelyeiket, ami sok esetben akár halálos balesetekhez is vezethet, sötétben épületeknek, vezetékeknek ütközhetnek.

Elvándorlás és költési időben fészkelési zavarok. A madarak számára a tűzijáték olyan, mintha egy ragadozó fenyegetné őket. Gyakran elhagyják fészkeiket vagy pihenőhelyeiket, és sok esetben nem térnek vissza, ami akár a fiókák elpusztulásához is vezethet. Télen elindulnak új területekre, amelyek kevésbé kedvezőek számukra.

Bár a tűzijátékok közvetlen hatásai gyakran rövid ideig tartanak, a hosszú távú hatások is jelentősek lehetnek. Ha egy területen rendszeresen használnak tűzijátékokat, a madarak végleg elhagyhatják azt a térséget. Ez különösen veszélyes lehet a fészkelési időszakban, amikor a fiatal madarak túlélése szorosan összefügg a szülők jelenlétével és védelmével.

Sokan arra hivatkoznak, hogy a nyári zivatarok is erőteljes fény- és hanghatással járnak. A tűzijátéknál is ez történik. Valóban, akkor is félnek az állatok (megjegyzem, mi is ösztönösen félünk). A vihar lassan közeledik, majd távolodik, amelyre bár félelemmel, de fel tudnak készülni. A felröppenő tűzijátékra nem. 

A 2023-as tatai példa is azt mutatja, hogy az emberi gondatlanság komoly károkat okozhat az áttelelő madarak esetében is. 2023-ban 35 000 vadlúd gyűlt össze az Tatán az Öreg-tó területén, míg a karácsony utáni vidám petárdázások számának növekedése és a szilveszteri rakéták nyomán újév hajnalára már csak 1200 vadludat számláltak. Ezután a távozók már nem is tértek vissza. Szerencsére a 2024. évi ünnepek csendesek voltak. Az emberek betartották a helyi rendeletet. Lehetne a Tisza-tó is rakétáktól mentes. Csak össze kell fogniuk a helyieknek, az önkormányzatoknak, és rendeletben szabályozni kell a tűzijáték használatát. Ez nem az emberek ellen szólna, hanem a vadvilág és ezáltal az ember védelméről.

Ezt az irományt is csak azzal fejezhetem be, amit minden egyes hosszabb írásomnál már unalomig ismétlek: